Diakónus
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)
Mai Igénkben Jézus a tanítványaihoz szól. Feladatot az kap, aki már munkába állt, és várja, mit kell majd neki tenni. A fény bántja az ember szemét, ha sötétség vesz körül. Krisztus Jézus nem azért jött, hogy kiragadjon a világ sötétjéből, hanem azért, hogy őt ismerve a világban tegyünk Róla bizonyságot. Mi magunk is „sötétek” vagyunk a sötétségben, elszívhatja fényünket a Sötét. A jócselekedet pedig nem a régi törvénycselekvést jelenti, hanem azt az életet, melyet Krisztusban élünk meg. Nem kell önmagunkat igazzá tenni Isten előtt, hanem szabadok vagyunk jót tenni. Bizonyságtevő élettel fel lehet mutatni azt az Istent, aki Egyedül dicséretre méltó – a mi mennyei Atyánkat.
„Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. Az én Istenem által kőfalon is átugrom. Véle a rablóknak is nekirontok. Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. Fölruház erővel a harcra, térdre kényszeríti támadóimat. Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát.” (Zsoltárok 18,19–42)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kihoztál a sötétből.
Ámen
