Diakónus
„Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok…” (Jakab 4,8)
Elkerülhetetlen, hogy Isten felé közeledjen az életünk. Minden napunk egy közelítő lépés a felé vezető úton, akár tudomásul vesszük, akár nem. De ebben a kegyelmi időben, ami földi életünk keretei között adatik, lehet tudatosan úgy is élni, mintha Istennel szemben akarnánk haladni. Káromolva vagy megtagadva Őt, pedig az életünk fonala akkor is Felé közelít. Jól ismert történet Jónás prófétáé, aki az engedetlenségre intő példa. Sajnos lehet az Isten szavával nyílegyenesen szembe is elindulni. Lehet tudatosan Istent tagadni, vallani az ateizmus eszméit, csak nem érdemes. Lehet akár egy egész földi életet Istennel szemben, a kárhozat irányát választani, csak nem érdemes. Így is, meg úgy is közeledünk a számadás napja felé, amikor élőket és holtakat egyformán maga elé állít. Biztosabb, biztatóbb nem az Istennel szemben élni, hanem tudatosan, szívvel, lélekkel, értelemmel, erővel Őfelé haladni, közeledni. Mert akkor Ő is közeledni fog hozzánk, áldásával, szeretetével, kegyelmével. Mennyivel biztosabb a zsoltáros lelkületével indulni minden reggel:
„Boldog az az ember, akit kiválasztasz, és a közeledbe engedsz” (Zsolt 65,5).
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy hívó szavad nekem is szól.
Ámen
