Diakónus
Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre. (Luk 15,7)
Mai igeszakaszunk szerint „A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt.” (1. v.) A farizeusok, írástudók, de még a társadalom többsége számára is ők voltak az elveszettek. Azok mennek Jézushoz, akik vallási és társadalmi ítélet alá estek. A vámszedők a munkájuk miatt, akik meg a társadalom peremén éltek: prostituáltak, részegeskedők, léha életűek, munkakerülők. A társadalom sleppje, mondanánk ma. Krisztus Jézus szerint viszont éppen a farizeusok és az írástudók voltak „elveszve”... Mindannyian éltük már át, hogy kulcsot, pénzt, vagy fontos papírokat elvesztettünk. Mekkora öröm, amikor nem kellett róla lemondani, mert meglett. Amikor valaki a bűn mélységéből szabadul ki, és helyreáll az élete, az meg egészen eufórikus élmény. Jézus élete egészen közel hozza a példát:
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. (Luk 15,24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy én is átélhetem a megtaláltság örömét.
Ámen
