Diakónus
„Isten a mi oltalmunk és segítségünk akkor is, ha megindul a föld....” (Zsolt 46,2)
Mózes édesanyja Isten kezének gondviselésére bízza a megszületett gyermekét. Ilyen teljes ráhagyatkozásról beszél Jézus a kereszten: „Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet...” (Lk. 23:46) Ezékiás király élete is ennek a ráhagyatkozásnak, a teljes bizalomnak a képe. Akkoriban minden arra ösztönözte Ezékiást is, hogy emberekben, kapcsolatokban higyjen, de ő egyedül Isten kezében akarta tudni ügyét. Az Istenre hagyatkozni minden élethelyzetben. A király komoly fejlesztéseket vitt végbe Jeruzsálemben, de tudta, hogy mindenre nincs ráhatása. A hívő élet éppen ebben foglaltatik. Nyitottnak lenni szolgáló életünk alatt arra, hogy ha nincs is mindenben a kezünkben a kontroll, Isten mindent tud kontrollálni. Hiába épít az ember tökéletesnek hitt világot, hiába bízunk saját erőnkben és ügyességünkben, Isten segítsége nélkül semmire sem megyünk.
Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. (Zsolt.46,1)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig vezetel utamon.
Ámen
