Diakónus
Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta és nem ismerte őt. (1Jn 3,6)
Ha megkérdezünk valakit, hogy van-e bűne, többnyire azt a választ kapjuk: nem vagyok bűnös ember. Nem öltem meg senkit, nem csaltam, nem loptam, a családi életem rendezett. Ez így persze nem igaz, mert minden ember vétkezett, aki Istent nem ismeri. Mai Igénkből két szó nagyon fontos ennek megértéséhez. A cselekedni és vétkezni igék folyamatos cselekvést fejeznek ki. Lehet folyamatosan nem vétkezni és folyamatosan vétkezni. Lehet folyamatosan Őbenne, Jézus Krisztusban maradni. Vannak, akik csak néhány alkalommal akarnak Vele találkozni. Ilyen a karácsonyi „Jézuskázás”, amikor az ember találkozik a Megváltóval a templomban, de otthagyja Őt. Olyan egyedül megy haza, mint ahogy az istentiszteletre érkezett. A mi életünkben vajon folyamatosan ott él a Krisztus? Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken.
A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká. (1Jn 5,10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy rendszeresen találkozhatom Veled.
Ámen
