Diakónus
Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. (Róma 14, 8)
Konfirmáció vasárnapja van, mostanság üresek a templomaink. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy később bepótoljuk ezt az alkalmat. Szinte mindenre van válaszunk, amikor vigasztalni kell, és minden evilági vigasztalásban van valami ideig való. Nincs olyan emberi vigasztalás, ami minden helyzetben érvényes. A Heidelbergi Káté első kérdése egyetlen vigasztalásról beszél, ami minden időben érvényes. Most ezekben a nehéz időkben is ez érvényes. „Sem életemben, sem halálomban nem a magamé vagyok”... - ez a mondat a megvigasztalt ember vallomása. Jézus véréért lehetünk az Egyetlen Úréi. Lehetünk annak a Krisztus Jézusnak a tulajdona, aki a halálon is győztes Úr. Aki életével fizetett bűneinkért, vérével vásárolt ki a bűn és a Sátán hatalmából. Ezért egyetlen, örök vigasztalásunk. Mind életünkben, mind halálunkban Övéi vagyunk. Pál apostol szavaival: „akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk”.
Urunk, „magadért teremtettél bennünket és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.” (Augustinus)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megváltott gyermeked vagyok.
Ámen.
