Diakónus
És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta és meggyógyult a keze. Azokat pedig eszetlen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal. (Lk 6,11)
Kényelmes dolog magunkat beleringatni abba a téves gondolkodásba, hogy valaki, vagy valakik azért rosszak, összeférhetetlenek, mert nem láttak jó példát. Jézus jó példát mutatott környezetében mindenkinek. Minden rendeletet és szabályt megtartott. Ott volt az alkalom, a lehetőség, hogy a farizeusok jó példát látva, értsék meg a törvény lényegét. Könyörületesség, együttérzés, odaadás szülessen szívükbe a beteg ember iránt. A jó példa nem győzte meg őket. A jó példa ma sem változtatja meg korunk farizeus gondolkodóit. Nem. Vajon Jézus megnyilvánulása erőtlen, hatástalan? Nem. Ő azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk. Változás azáltal lesz, hogy Krisztus megszólít, gyógyító kegyelmében részesít és hívó szavára engedelmesen válaszolunk. Tettekkel. Egyedül Krisztus Jézusbanban bíztosított a változás, a gyógyulás. Rajta kívül még a legbuzgóbb, csak szavakban létező vallásosságnak is csak esztelen megnyilvánulásai lesznek.
„Mit használ keresztyénségem, ha nem aszerint élek? Ha nincs igaz kegyességem és vétkezni nem félek?” (Christian Felix Wesse)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kegyelmesen nézed az életemet.
Ámen
