Diakónus
„Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jakab 4, 13-15)
Sok ember hétköznapi élete során Istent nem veszi számításba. De okszor így vannak ezzel még a magukat hívőnek is mondók. Odaszánják Istennek azt a vasárnapi egy órát, még talán napi csendességet is tartanak. De életük túlnyomó részében, a rohanó és sűrű hétköznapokban elfelejtkeznek az Istenről. Tervezgetnek, de a nagy elfoglaltság, és a nagy hajtás közepette, Egyetlen Urunk számára nem marad hely. Nem feltétlen azért, mert istentelenek lennének. Egyszerűen azért, mert csak a feladatokra, a tennivalókra koncentrálnak, arra, hogy elvégezzék, amit elterveztek. Az apostol szavai arra intenek bennünket, hogy ne az Isten nélkül tervezzünk, ne nélküle munkálkodjunk, hanem csakis Vele. Ne csak az indulásnál, a kezdésnél legyünk a gondviselő Isten mellett, hanem végig, az egész utunkon. Hagyjuk Őreá, Benne bízzunk, és higgyük el azt, ha így teszünk az Ő áldásai nem fognak elmaradni.
„Szükségünk van Istenre, és neki mindig van ideje a számunkra, ha keressük Őt.” (C. H. Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te segítségeddel végezhetem munkáimat.
Ámen
