Diakónus
Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt. (ApCsel 1,12-14)
Amikor Jézus felment a Mennybe, a tanítványok még nem tudták, hogy tíz nap múlva jön el az Atyával és Jézussal egylényegű, velük azonos Isten-személyiség, a Szentlélek. De imádkozva várták a kijelentés beteljesülését. „egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban”- Így találta őket a Pünkösd. Vártak.kitartóan. Ma sem mindegy, hogyan töltjük az időt Isten két, megértett kijelentése között. Amikor Ő bármit is kijelent, megértet velünk, az felkavarja, más irányba igazítja a dolgainkat. Aki Isten közbelépésére vár, az nem unatkozik. Azt nem idegesíti a várakozás. Az legfőképpen nem fél, hanem kíváncsi. Mert valami lesz...
„A gyökerek a földben sosem várnak jutalmat, amiért az ágakat termékennyé teszik.” (Rabindranath Tagore)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítasz a türelemre, tanítasz csendesen várni is.
Ámen
