Diakónus

2020.05.09 07:33

Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. (Márk 1,35)

A nap legcsendesebb pillanata a szürkület. Ilyenkor egyedül lehetünk Istennel. A szürkületben még felrémlenek a tegnap megtett és meg nem tett dolgai. Változtatni azokon már nem lehet, úgyhogy egy dolog maradt: odatenni Isten lábaihoz. Néha ez a legnehezebb, hordanánk dolgainkat, az elvégzetteket és a meg nem kezdetteket.De ahogy a nap sugarai előbújnak, rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül, Isten ott van velünk. Ahogy Jézus is minden napot, minden dolgot imádsággal kezdett, tegyünk mi is így. Bízzuk az új napot megint Reá és akkor megtapasztalhatjuk, hogy nemcsak a szürkületben nem vagyunk egyedül, hanem az Úr velünk lesz a nap minden pillanatában. 

A világot nem a nagyhangúak teszik emberibbé, hanem a csendes emberek, akik sokat imádkoznak. (Johann Adam Möhler)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Velem vagy minden pillanatban.

Ámen