Diakónus
Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. (Jer 29,11)
Sok embernek vannak tervei, céljai. Akar valamit az élettől, szeretne elérni dolgokat. Ez olyan szépnek és jónak tűnik, de ettől többre vagyunk hívatottak. Jézus egyik példázatában szereplő bolond gazdagnak is voltak tervei. Nagyszerű volt a termés, tehát lebontom csűrjeimet, nagyobbakat építek és élvezem azt a gazdagságot, amiért megdolgoztam. Bolond, még az éjjel elkérik tőled lelkedet – hangzik az intő szó. „Ember tervez, Isten végez.” Ezt a közismert mondást átéltük már jó néhányszor. Nem kevesebbről szól, mint arról, hogy tervezünk valamit, de nem úgy alakul. Akkor elhibázott dolog tervezni? Nem. Ha Isten tervez, akkor az övéi folyamatosan kérdezhetnek: „Uram, mi a terved? Mit akarsz, hogy cselekedjem?” Fontosak a tervek, a célok életünkben. Ezek adják meg a mindennapjaink értelmét és irányát. De a hívő ember tudja, hogy neki az isteni tervszerűségben kell élnie. Ez azt jelenti, hogy nem öncélúak vagyunk, nem emberi tervek határoznak meg sem engem, sem a mindennapjaimat. Vajon hányszor kérdezzük meg az Urat döntéseink előtt?
"...Jézus vigyázza, hogy ami nem úgy van, az is úgy legyen!" (M. Kiss Csaba: Brazilok)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy adsz célokat.
Ámen
