Diakónus
„Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. ” (Ézsaiás 42,1)
Péter a Mestert Krisztusnak, az élő Isten Fiának vallotta. Jézus úgy értékelte ezt, hogy Péter tudása nem testi bölcsesség, következtetés, hanem a mennyei Atyától származó kijelentés. Akkor vagyunk összhangban Istennel, ha mi is Őt választjuk, Rá mondunk igent, Akiben Isten is igent mondott ránk. A II. Helvét Hitvallás ezt a szívszerinti és állhatatos igenlést nevezi hitnek. Hitünkből nem hiányozhat ez az azonosulás. A prófécia szerint Istennek ez a szolgája szelíd: „nem kiált és nem lármáz.” Megfontolandó ez ebben a harsány, nárcisztikus, magamutogató és hazug világban! ahol minden a vevő zsebére megy. Az effajta magatartás gyakran vaskosan mutatkozik meg egyéni és egyházi-közösségi keresztyénségünkben is. Ha hitünkben meggyengültünk, szeretetünkben hasznavehetetlenségünket tapasztaljuk, Benne bízhatunk. Ez az Isten üdvözítő ereje mindazoknak, akik hisznek Egyetlen Urunkban.
Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni. (Ézs.42,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a gyógyításod.
Ámen
