Diakónus
Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2)
Mai világunk nem értékeli kellően az apró történéseket. Ezért van annyi búskomor ember. Eszünkbe juthat ilyenkor az a történet, ami arról szól, hogy egy helyre összegyűjtik minden ember keresztjét, melyek közül mindenki tetszés szerint választhat egyet magának – és milyen szép, hogy végül mindenki a sajátját veszi fel. Mert lehet, hogy olykor nehéz, terhekkel teli – de a miénk. Istentől kaptuk, aki „világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (1Jn 1,5) Ha erőt vesz rajtunk a csüggedés, gondoljunk erre. Sokszor hajlamosak vagyunk másokhoz mérni önmagunkat. Hagyjuk el ezt: nem csak kiegyensúlyozottabbak leszünk, de a hálaadás segít növelni a hitünket és a bizalmunkat Istenben.
A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. (Zsolt.103,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a Tőled jövő szeretetet.
Ámen.
