Diakónus
"...amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Többen is rászóltak, hogy hallgasson… " (Mk 10,46-48)
A fontoskodás vagy kivagyiság bizony előfordul a Krisztus-követők között is. Ilyenkor nem az Úr szerint, nem az Úrnak tetsző módon gondolkodnak, gondolkodunk. Példa erre a következő igeszakasz: „Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. De Jézus ezt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Mt 19,13-14) Hozzák a gyerekeket Jézushoz és rájuk szólnak a tanítványok. Milyen téves gondolkodás ez. Mintha a gyerekeknek nem lenne helyük Jézus mellett. Mintha a hit dolgaiban kezdő lépéseiket tevőknek nem lenne helyük a gyülekezetben. Örüljünk, hogy vannak, akik hívogatják, sőt, elhozzák a testvéreket, még ha egészen kicsinyek is. Hordozzuk őket türelmesen.
"Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton." (Mk 10,52)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy befogadtál.
Ámen
