Diakónus
„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz.” (Jer 31,3-4)
Isten soha nem taszít el. Aki Hozzá fordul, azt semmiképpen ki nem veti. Ha alázatosan megyünk Hozzá, Ő meghallgat. „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!” (Jer sir 5,21) Jeremiás engedelmes szolgája volt az Úrnak, még halálra keresve, ciszternába dobva, Egyiptomba hurcolva is. Mostani igénkben elmondja, milyen nagy terve van Istennek az Ő népével: az újjáépülést indítja el. Egyedüli Reménységünk ma is változhatatlan szeretetével keres bennünket. Ifjúkorunk gyalázatát is nehezen tudjuk hordozni. De már tudjuk, hogy mit jelentett Nélküle járni. Átjár bennünket a felismerés: kívánságaink rossz irányba vezettek. Miért kellett ezeket a nyomorúságos útjainkat megjárnunk? De Jézus ezt mondja: Én vagyok az út. Kegyelme visz tovább, letesszük bűneink terhét. Beteljesednek Ezékiel próféta szavai: „Akkor majd visszagondoltok arra, hogy milyen gonoszul éltetek, és milyen rosszak voltak tetteitek, és megundorodtok magatoktól utálatos bűneitek miatt.” (Ez 36,31)
Vannak betegágyak, melyek több megtérést eredményeznek, mint némely szószék. (C.H.Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te utadra állítottál.
Ámen
