Diakónus
"Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király!" (Zsolt 24,9-10)
Corrie ten Boomtól, a holland keresztyén asszonytól, akit zsidók rejtegetéséért koncentrációs táborba zártak, egyszer megkérdezték: nehéz volt-e alázatosságban maradnia. Válasza egyszerű volt: Amikor Jézus virágvasárnapon, egy szamár hátán Jeruzsálembe vonult és mindenki pálmaágakkal üdvözölte és ruháit tette az útra dicséreteket énekelve, nem gondoljátok, hogy csak egy pillanatra is azt hitte volna a szamár, hogy mindez neki szól?” Aztán így folytatta: „Ha én lehetnék az a szamár, amelyen Jézus Krisztus bevonul dicsőségébe, neki adnék minden dicsőséget és minden hódolatot. Vajon mi, a mában, ilyen vészterhes időben, kinek adunk hódolatot? Némely nárcisztikus pöffeszkedőnek, avagy az Egyetlen Úrnak? Ne feledjük: Krisztus küldetése az volt, hogy az Atya akaratát cselekedje, tekintet nélkül arra, hogy ezért korona vagy kereszt várt-e Rá.
Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. (Lk. 21,26)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon Reád tekinthetek.
Ámen
