Diakónus
„Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult.” (Máté 7,26-27)
Mi vajon milyen bilincseket rakunk a másikra? Nem hagyjuk érvényesülni, nem hagyjuk szóhoz jutni, nem ismerjük el teljesítményét, nem segítjük, sőt akadályozzuk a munkájában? Böjt idején gondolkodjunk el, hogyan viselkedtünk embertársainkkal szemben. Itt az ideje, hogy emberséges bánásmódban részesítsük. Ez az igazi böjt tetszik Istennek, amikor irgalmasak vagyunk, nem a magunk hasznát keressük, hanem szeretettel fordulunk embertársunkhoz. Nem a felelőtlen fogadkozások kellenek, a pökhendi, nem hozzáértő, csupán populista nagyot mondások és az olyan dolgok, amelyek csak látszat tevékenységek. A folyton tiltásokkal semmire se megyünk. Ellenben az olyan cselekedetek, amelyek maradandóan megváltoztatják eddigi életformánkat, életfelfogásunkat, és Isten dicsőségét szolgálják, csakis erre van szükség a böjti időszakban. Isten igéjének tanulmányozásában jobban elmélyedni, amely megóv a felszínességtől, a kegyes szólamok használatától. A hívőnek láttatott gőgtől, mások megaláztatásától és az ítélkezéstől. Mert a tiltások önmagukban semmit sem érnek.
"Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?" (Ézs. 58,6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig erőt meríthetek belőled.
Ámen
