Diakónus
„Fölkent oltalmazó kerub voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.” (Ez 28,14-15)
Kiről is beszél mai Igénk? Aki kihozza az emberből a gonoszra irányuló kívánságot. Aki figyel bennünket, és várja a pillanatot, amikor elgyengülünk és kiszolgáltatottá válunk. Az „ördög” kifejezés mögött a Diabolosz húzódik meg, amiről tudjuk, hogy „Szétdobáló”-t jelent. Isten teremtett rendjét, a Koszmoszt, újra káosszá teszi. Jézus azt mondja róla: „Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44). De ki volt a kísértő eredetileg, mielőtt Gonosszá lett? Hiszen Isten mindent jónak teremtett. Erre ad választ az ezékieli ige, amikor a próféta Tírusz városállam fejedelmeit az ősi gonosszal állítja párhuzamba. Aki „feddhetetlen” volt, míg fel nem fuvalkodott. Isten közelében élhetett, amíg Isten helyére nem akart lépni. Ismerős helyzet ez ma is? Néhány ilyen "felfuvalkodott", valójában nagyon is kisebbségi érzésektől gyötört ember élete abból áll, hogy összeharácsolnak mindent, amit csak lehet. Közben ők maguk szétszóródnak, kapcsolataik fellazulnak, gyakorlatilag mindenki kerüli őket. A sátán célja éppen ez, hogy szedjünk össze mindent, csak magunkat ne szedjük össze. El ne kezdjünk gondolkozni...
És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szőlőket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik őket megvetik vala ő körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök. (Ez. 28,26)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy nincs már semmi kárhozatra szóló ítélet ellenem, mert Benned vagyok.
Ámen
