Diakónus
Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! (Mk 11,10)
Jézus bevonul Jeruzsálembe, bevonul egy város életterébe, végső soron emberek életébe. Mert az Istentől Megváltóként érkező Jézusnak be kell vonulnia, helyet kell kapnia életünkben. Fontos, hogy ez megtörténjen. Különben virágvasárnapi statisztai látszat-keresztyének maradunk. Jézus közösségre lép velünk, Önnön magát kínálja az embernek. Velünk az Isten embert megmentő kegyelme, irgalma, szeretete. Ezáltal legbensőbb valónkba kerül be Isten bűntől megváltó szeretete. Készek vagyunk-e Őt engedni, Vele legteljesebb, legbensőségesebb közösségre lépni? Immánuel – Velünk az Isten! Mi, a mában hogy állunk, hogy viszonyulunk Hozzá? Meddig engedjük Őt bevonulni életünkbe, meddig fogadjuk Őt be?
Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek! Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik. (Márk 13,2)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy az én életemben is jelen vagy.
Ámen
