Diakónus
Azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. (Jn 9,3)
Úgy van felépítve a gondolkodásunk, hogy szeretnénk belleátni a dolgok mögé. Szeretnénk megérteni az emberek sorsát, benne a magunkét is. keressük életünk történéseinek az okait. Az ókori felfogás szerint, a betegségek és a tragédiák mögött az ember személyes bűne rejlik. Jóbot is erről próbálták meggyőzni barátai. Pálra is így néztek a máltaiak, amikor a hajótörésből megmenekülve egy kígyó megmarta. Hányszor tesszük fel a magunk sikertelenségeire, betegségeire, tragédiáira gondolva a kérdést, hol rontottam el, miben is vétkeztem? Az egyértelmű, hogy a betegségek, tragédiák, de a sikertelenség mögött is ott van a bűn. Milyen egyszerű a válasz: vétkeztem, tehát megérdemlem. Jézus viszont nem azzal foglalkozik, hogyan kerültünk sanyarú állapotba. Sokkal inkább azzal, hogy hogyan mutatkozhat meg egy nyomorult ember életében az Isten cselekedete? Nem a betegség oka a lényeges, hanem a célja. Jézus nem okokat keres, hanem cselekszik. Egy fontos dolgot tanít meg a tanítványoknak, hogy ha legközelebb meglátnak egy nyomorult embert, ne azt kérdezzék, mi az oka a nyomorúságának, hanem: mit tehetnék érte? Hogyan mutathatná meg az életünk, hogy Isten milyen hatalmas? Mert könnyű elbeszélgetni az emberi sorsok felett, viszont annál nehezebb tenni érte. Jézus cselekszik. Mi is cselekedhetünk, hogy minél több ember életében megmutatkozzon minden bűn ellenére Isten nyilvánvaló cselekedete.
„Ha te megteszed az átlagost, Isten megteszi az átlagon felülit. Ha te megteszed a természetest, Isten megjelenik és megteszi a természetfelettit.” (Joel Osteen)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a tanítványod lehetek.
Ámen
