Diakónus
„Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! (Jeremiás 29,5)
A hozzáállásunk, a tetteink nagyon is beszédesek egy-egy élethelyzetben. Minek tegyek bármit, ha már nincs remény? Minek fáradozzak, ha úgysem ér semmit? - ezzel a lelkülettel próbáljuk időnként csinálni a semmit. Izrael népe is így volt vele. Amikor bekövetkezett a babiloni fogság, azt remélték, hogy úgyis hamar hazatérnek. Amikor pedig teltek az évek, az elkeseredésük növekedett. Az Úr prófétáján keresztül üzent övéinek. Vajon hányszor nem hisz az Úrnak az ő mai népe? Értjük az Úr Igéjének figyelmeztetését és mégis könnyelműek vagyunk? Nem egyformán érdekelnek nekünk szóló üzenetei és nem is egyformán vesszük ezeket komolyan. Pedig következménye van egyiknek is, másiknak is. A világ ma rajtunk egyet keres, azt, hogy az Ige bennünk testté lehessen. Gyakorlati életté, igazi szeretetté, odaadássá, ez által áldássá.
Azon a napon letöröm igáját nyakadról – így szól a Seregek Ura –, köteleidet leszaggatom. (Jer 30,8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindennapi útmutatóm Vagy.
Ámen
