Diacon
Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?”(Ap.Csel.11.17)
Isten népe nem önmagáért van, Krisztus tanítványai nem önmagukért élnek. Nem a saját szórakoztatásunkra vagyunk egymással közösségben. De az elkényelmesedés nagy veszély, nagy fenyegetettség. Az élet nagy mélységei ugyanis sokszor helyre teszik az embert és így az egyházat is. Amikor azt mondja az Ige, hogy a tanítványok szétszóródtak, az azt jelenti, hogy eljutottak máshová is. Ám máshol is vállalták a hitüket, a Jézushoz tartozásukat. Lényeges dolog, hogy Krisztus tanítványai ne hallgassanak a hitükről, vallják meg bátran az Úrhoz tartozásukat bárhol is vannak. Urunk szeretne felébreszteni abból a hamis ábrándból, miszerint megtart minket az, ha rendes, templomba járó egyháztagok, mindenki szerint jó emberek vagyunk. Az üdvösséget ajándékozó kegyelem elfogadásának most van itt az ideje. Az út egyszer véget ér, a kapu egyszer bezárul.
Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.(Rm.11.32.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványod lehetek.
Ámen
