Diacon
„Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.” (ApCsel 27, 20,22)
Igazán csak akkor érezzük meg, hogy válságosra fordul a helyzetünk az élet viharaiban, amikor magát a puszta létünket kell féltenünk. Erre használja az ApCsel írója a költői, de valós képet „sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és vihar tombolt és elveszett a menekülés reménye”. Egy nagy válság után, valóban nem látunk semmit ebből a világból, hiába is van benne annyi minden. Ezt egy dolog tudja súlyosbítani: ha elveszítjük az Istennel való kapcsolatunkat. Pál apostol azt mondja, hogy ha az Úr velünk van, minden veszedelemmel és veszteséggel szembe tudunk nézni. Valóban, a viharban sok mindent ki kell dobálni, mindazt, ami csak sallang, ballaszt. Gyakran kétségbeesetten szorítjuk a javainkat, de inkább át kell értékelni egész addigi önmagunkat. Ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk: lehorgonyozhatunk Krisztus Jézus mellett. Ha időnként sodródunk is, ha a napot sem látjuk, Ő azért velünk van.
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róm.8,39)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy velem vagy minden nap. Köszönöm Egyetlen Uram, hogy csak Te számítasz igazán.
Ámen
