Diacon
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10)
Ez az Ige elsősorban életünk idejének végső határára figyelmeztet. Nem azért, mert mintha nem ismernénk 80 esztendősnél idősebb embert, inkább azért, mert a földi életünk általános határa mégis csak 70–80 esztendő. Noé idejében még így szólt az Úr: „Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő.” (1Móz 6,3) A bűn miatt rövidült meg az ember életének hossza 70–80 esztendőre. Meg kell látnunk, hogy van határ az embernek, amit soha át nem léphet. Hiába a hatalom, hiába a pénz, hiába a legjobb összeköttetés, a haverok, azt a határt, amit Isten nekünk szabott át nem léphetjük. Ezért: „Válasszatok addig, míg tart a ma, ki legyen a ti szíveteknek ura!” Csak a saját bűneink választanak el bennünket Istentől, a mások bűnei nem. Foglalkozzunk tehát inkább a sajátunkkal.
Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. (Jn.15.19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szeretsz engem.
Ámen
