Diacon
A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. (Ruth 2,19-21)
Ruth a hűsége miatt jutott nyomorúságra. Ha elhagyja anyósát, akkor talán nem kellett volna kalászt szedegetnie. Moáb földjén, a maga otthonában, gondtalanul élhetett volna. Ő azonban hű volt Istenhez, munkájához, anyósához. Isten ezt a hűséget megáldotta. Hűségesen járt nap nap után a tarlóra és örömmel szedegette a kalászokat. Amikor az első este egy kevéske gabonával haza tért, nem csüggedt el, hanem hűségesen folytatta munkáját. Nem csüggesztette el a kevés. Isten megáldja a hűséget. Ruth hű volt Istenhez. Kételkedés nélkül rábízta magát és tudta, hogy Isten őt nem hagyja cserben. A kalászszedegető Ruthból a gazdag Boáz felesége lett, a kevésen is hű Ruth Jézus egyik őse lett. Isten ma is megáldja a hűségeseket. Végezzük a munkát hűséggel, szeressük az Urat hűségesen, és a hűség jutalma nem fog elmaradni. A hívő és nem hívő ember között az a különbség, hogy a hívő ember soha nem adja fel a nehézség első jeleinél, hanem igyekszik folyamatosan kitartani. A hívő ember elszánt, szorgalmas, állhatatos, és nem tudja, mit jelent az, hogy feladni.
„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” (Lk 16,10)
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy visszafogadtál.
Ámen
