Diacon
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsoltárok 46:2)
Nincs Isten – két zsoltárban is olvasunk erről. Igaz, mindkettőben az hozzá van téve, hogy: "azt gondolja magában a bolond." Az ilyen ember nem gondol Istenre, próbálja kívül tartani az életén. Vannak, akik Istenkének hívják. Nem is biztos, hogy tudatában vannak az ilyen emberek annak, hogy ők egy kicsi, erőtlen, gyenge istenképpel rendelkeznek. A létét nem tagadják, de sokra nem mennek vele. Ez olyan, mint a Jézuska és az Úr Krisztus Jézus különbsége. Az előbbi egy éppen megszületett csecsemő. Segíteni nem tud rajtunk, sőt ő szorul ránk. Az Úr Jézus viszont az egyetlen, aki rajtunk a bűn és a halál kérdésében segíteni tud. Ő nem szorul ránk, és mégis használni akar bennünket. Mi szorulunk a bűnbocsátó és az üdvözítő kegyelmére, amit kínál is mindnyájunknak.
A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. (Tit.2.14)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm mindennél nagyobb hatalmadat. Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozhatom.
Ámen
