Diacon
Tudom a te dolgaidat…, hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. (Jel 3,8)
Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza. Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: „Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben.” Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: „Tessék, egy kicsit többet adott vissza.” A sofőr rámosolygott és azt mondta: „Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza.” Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: „Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért.” Vajon, amikor jön a Kísértő mindig meg tudunk állni vele szemben? A világ felé milyen példát mutatunk? Vannak, akiket Isten arra hívott, hogy a reflektorfényben szolgáljanak, míg másokra árnyékban végzett szolgálatot bízott. Néhányaknak abban a kiváltságban van részük, hogy megkapják a világ elismerését és kitüntetéseit, de legtöbbünk nem kap ilyet. El kellene csüggednünk emiatt? Egy pillanatra sem! Istennél a hűség sikernek számít. Kívánatossá tesszük Jézust az emberek előtt?
Azért van síró, hogy vigasztald, És éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött, Hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai, Hogy terhüket te segítsd hordani. (Bódás János)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm hitemet. Kérlek Egyetlen Uram add, hogy vállaljalak mindig, minden körülmény közepette csakis Téged.
Ámen
