Diacon
Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. (1Kor 15:10)
Minden ember életének van egy Istentől kapott rendeltetése. Akkor lehetünk boldogok, ha ezt felismerjük és betöltjük. Ellenkező esetben belekeseredünk az életbe és megszomorítjuk Urunkat is. A következő történet is ezt szimbolizálja: Egyszer a király sétára indult kertjében. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák. A tölgyhöz fordult. - Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy. A fenyőre nézett. - Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző. A szőlőhöz lépett: - Megfonnyadtam, mert sohasem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor. Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát. - Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot. Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint. Ha életünknek megvan a "miértje", akkor majdnem minden "hogyanját" el tudjuk viselni.
Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (Ef.6.14-16.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm életemet. Köszönöm, hogy nem mássá kell lennem, hanem azzá, aki Általad lehetek. Kérlek Egyetlen Uram, használj ahogy tudsz és akarsz.
Ámen
