Diacon
Uram! Mennyire megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak a reám támadók! (Zsolt 3,2)
A keresztyén ember élete ellenséges területen vezet keresztül. Jézusnak is ellenségesévé vált a saját háza népe, ellenségévé lett Názáret, ahol felnevelkedett, ellenségévé lettek a papok és az írástudók. Ellenség lett az, aki a hatalmát féltette, a legfőbb ellenség pedig maga az ördög. A Jézust követő embernek a magatartása egészen új ellenségeivel szemben. A törvény korábban csak annyit ismert, hogy gyűlöld ellenségeidet. Jézus még a halálában is példát mutatott az ellenséggel való magatartásra, amikor imádkozott ellenségeiért. „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mt 5,44) A keresztény győzelem olyan legyen, mint Krisztus győzelme a gonosz fölött: az alázatosság győzelme a kevélység ellenében. A szeretet győzelme az önzés, a tisztaság győzelme a bűn felett.
Jézus a mi oltalmunk, erősségünk, Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk. Ő a mi páncélunk, erős pajzsunk, Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy velem vagy. Kérlek, Egyetlen Uram mindig maradj velem az egyedül megnyerhetetlen, de Általad győztes küzdelmeimben.
Ámen
