Diacon
„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.”(Zsoltárok 68:20)
A bajban, a tehetetlenség mélységében könnyebb Isten ellen fordulni, mint Őt dicsérni. Erre csak azok képesek, akiknek hite elég mélyen gyökerezik már az Úrban. Napról napra élünk – mondják olykor a nagyon nehéz körülmények között élők. Igazából nemcsak ők, hanem mindnyájan napról napra élünk. Amikor azt hisszük, hogy nem így van, és kezdenénk elbizakodni, akkor érkezik egy figyelmeztetés. „Megrendült a hit abban, hogy életünk a saját kezünkben van.” - hangzik el világiak szájából, ha tehetetlenek valamivel szemben. Meg olykor az is, hogy a hitben élők pedig mindent másképp látnak. A hívő ember ugyanis soha nem azt látja, hogy életem a saját kezemben van. Mi, az Úr gyermekei azt látjuk, hogy életünk Isten kezében van. Nekünk azon az úton kell végig mennünk, amelyen végig kísér bennünket Krisztus Urunk. Ezen az úton azonban minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy célhoz érjünk. Mindenki téved, aki mást gondol.
„Úgy érezzük, hogy jogunk van a dolgokhoz anélkül, hogy hajlandók lennénk megdolgozni a megszerzésükért, emiatt vagyunk a semmittevők társadalma.” (Robert Hicks)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy életem a Te kezedben van. Kérlek Egyetlen Uram, nyugtasd meg az állandóan aggódókat, Te vond őket magadhoz szeretettel, irgalommal.
Ámen
