Diacon
Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, akik bizonyságot tettek szeretetedről a gyülekezet előtt. (3Jn 6)
Mintha szerények lennénk a bizonyságtétellel kapcsolatban. Talán ömlengésnek, belső kitárulkozásnak, "lelkizésnek" tartjuk. Pedig a Szentírás számos helyen beszél a hit továbbadásának fontosságáról. Maga Jézus is erre szólítja fel tanítványait, amikor eltávozik a földről: „Lesztek nekem tanúim” (ApCsel 1,8). János harmadik levele beszél a bizonyságtétel fontosságáról, összesen hatszor használja a jól ismert „martüria” kifejezést. Nekünk ma milyen a viszonyunk az igazsághoz? Istennek Krisztusban felismert igazságáról. Szépen fejezi ki a magyar nyelv: Krisztusban „járni” A hitben járás nem állapotot jelent, hanem mozgást, dinamizmust. Csak az tud bizonyságot tenni, akinek van miről. A keresztyénségünk lecsapódása a szeretet közösségének a megélésében van. Az első keresztyéneknél ez jól működött, híresek voltak a szeretet kifejezéséről egymás iránt és a befogadásról. Ezzel segítették az evangélium terjedését, és ez a Krisztus melletti kiállás bizonyítéka ma is.
Jézus még sok más dolgot is tett. Ha ezeket mind leírnák, azt hiszem, az egész világ sem lenne elég nagy ahhoz, hogy a megírt könyvek elférjenek benne.(Ján.21.25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy munkád nyomát ma ugyanúgy fölfedezhetjük, mint az apostolok, az első keresztyének. Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Szentlelked hatása ugyanolyan, mint régen. Kérlek, add, hogy mindig hitelesen tudjak Rólad bizonyságot tenni.
Ámen
