Diacon

Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom… (Lk 14,27)

A kereszt elsősorban nem a vidámság, hanem a fájdalom és a szenvedés jele. Ha azt mondjuk valakire: “Na, neki is megvan a maga keresztje!” -, akkor azt kívánjuk hangsúlyozni, bizony nem könnyű az ő élete sem. Magányos bibliaolvasók, a hitvallást nélkülöző szekták szívesen magyarázzak ezt az igét úgy, hogy minden “igazi” krisztuskövetőnek meg kell tagadnia apját-anyját, egész családját, sőt fel kell adnia addigi teljes szociális kapcsolatrendszerét, és kizárólag csak azokkal érintkezhet, akik szintén “betérnek” az adott, “egyedül üdvözítő” gyülekezetbe. Az ő figyelmüket elkerüli egy fontos tény: Jézus a tanítványságról szól, mely jóval több, mint a Szabadító egyszerű követése! A Mester ugyanis nem azt mondja, tegyetek tanítvánnyá minden egyes embert, hanem azt: “Tegyetek tanítvánnyá minden népeket!” A nép “tanítványsága” azt az apostoli elkötelezettséget jelzi, mely törekszik megvalósítani az isteni igazságosságot már itt, a földi életben. A krisztuskövető ember feladata az Isten szeretetének naponkénti megélése embertársai között. Aki nem gondolja át alaposan, hogy mit bír el, mit bír ki, az nem tudja majd befejezni a maga tornyát. Aki nem készül fel a kereszthordozásra, nincs tisztában azzal, hogy mi az ő személyes része az Isten országának földi építésében, az egyéni harmóniájának hiánya miatt, elbukik. Ezért fontos eldönteni magunkban, hogy mit is akarunk Jézus közelében. 

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:20)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm, hogy Veled mehetek. Kérlek, Egyetlen Uram, add meg nekem az erőt ahhoz, amit feladatként vehetek a kezedből. Adj munkámnak eredményt, nyugtalan lelkemnek pedig békességet.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode