Diacon
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat. (Zsolt 90,8a)
Eszünkbe juthat Anániás és Safira az Újszövetségből. Az ő bűnük az volt, hogy álnok módon adakoztak, mert úgy akartak feltűnni, mint akik mindent odaadtak az Istennek. Titokban pedig a mező árának egy részét megtartották maguknak. Álnokságainkhoz tartoznak ígéreteink is, amiket nem váltunk be. Például, milyen gyorsan kész ígérni az ember. Sokszor csak azért ígérünk, hogy lerázzuk a másikat a nyakunkról. Az ilyen ígéret nem más, mint az ajkunknak álnok beszéde. Az is előfordul, hogy azért ígérünk, mert nem tudunk nemet mondani. Ez itt van a legfontosabb: az Istennek tett ígéreteink. Amikre szintén sokszor igaz: „Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, a nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem.” (Ref. Énekeskönyv 445.) Krisztusban viszont minden ígérete valósággá lett az Istennek.
"Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné.” (2Kor 2,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy minden igéreted valósággá lett életemben. Szeretném, ha szavaimban mindenkor az igen igen lenne, a nem pedig nem, és soha ne kelljen játszmákat színlelnem.
Ámen
