Diacon
Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” (ApCsel 8, 26)
Fülöp mondhatta volna, hogy de Uram, induljak egy néptelen útra, ahol a madár se jár? Az Úr azonban mindig tudja, hogy mit, miért kér tőlünk. Nekünk tűnhet úgy, hogy valaminek nincs értelme, de ha azt az Úr mondja, akkor mindig megvan a nekünk rendelt biztos célja egy feladatnak, küldetésnek. Fülöp indult, mert az Úr mondta. Egy néptelen útra elmenni egyáltalán nem logikus, de az Úr ezt mondta, ezért hát ment. A keresztyén élet hitből fakadó többlete ez, amely semmi mással össze nem vethető: mi nem a saját fejünk után kell menjünk, hanem az Úr szavára figyelve indulunk arra, amerre Ő küld. Péter csodálatos halfogásának története is erről szól. Az eredménytelenül végighalászott éjszaka után Jézus egy igehirdetését követően azt mondja Simon Péternek: Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra! Ebben a mondatban emberileg nem volt logika. Nappal senki sem halászik, fáradtak, elgyötörtek vagyunk. De a Te szavadra megteszem. Ez a tanítványi engedelmesség kulcsa. Nem azért teszünk bizonyos dolgokat, mert mi úgy látjuk jónak, hanem mert az Úr úgy látja jónak. Bennünk van-e az a vágy, hogy "hadd lehessek engedelmes, néked élő gyermeked"? Semmit sem ér ugyanis, ha Istenünk üzenetét megértjük, de nem tesszük meg azt, amire kér bennünket.
Isten élő Lelke, jöjj, Hadd lehessek szent,
Jézusommal légyek egy Már e földön lent!
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy vezetsz utamon. Kérlek, Egyetlen Uram, mindig elfogadjam azt, amit Te kínálsz nekem.
Ámen
