Diacon
Kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, Júdást, a Jakab fiát, és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett. (Lk 6,13-16)
Igen sokszínű gyülekezet volt a tizenkét apostol. Mi sem vagyunk különbek. Ahogyan egykor ők, úgy mi is Úr akaratából jutottunk oda, ahol vagyunk. Egészen eltérő habitusú tanítványok azok, akiket az Úr akarata szerint, apostollá nevez ki. Pétereket, akiknek kijelenti a Lélek, kicsoda Jézus, aztán belealszanak a legszentebb időkbe. Andrásokat, akik észreveszik, mit, mire akar használni az Úr. Mi is Apostollá válhatunk, tisztségre áhítozó Jánosok és Jakabok, bátran kérdező Fülöpök, hitvalló, majd hitükért életüket áldozó Bertalanok. Máték, és Jakabok, akiknek a pénz jelent mindent addig, amíg Jézus szavára fel nem hagynak azzal, hogy másokat kihasználva éljenek meg. Hitetlen Tamások, akiknek mindig bizonyítékra van szükségük. Apostollá szelídülhetünk mi, szabadságharcos Simonok és háttérben tanuló Taddeusok. De megkapja a kiválasztást az is, aki nem tud élni vele, mert azt hiszi, többet tehet, mint az Úr, és csókkal árulja el Jézust. Bármelyik tanítvány, bármikor megkaphatja megbízólevelét, tanultságától, korától függetlenül. De honnan tudjuk meg, meddig vagyunk tanítványok, és mikortól válunk Apostollá? Tanítvány vagyunk addig, amíg Jézust követjük. Apostollá válunk akkor, amikor ezt bátran nyilvánvalóvá is tesszük.
