Diacon
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsoltárok 90:12)
Arról, hogy mitől bölcs az ember, bizonyára mi is meg tudnánk fogalmazni néhányat. Egy történeten keresztüli illusztráció: Egy régi bölcs egy kétfedelű ládát adott a szultánnak, és azt mondta: „Felség, amikor azt hiszed, hogy te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit.” Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha, és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: „Elmúlik”. Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta, azt olvasta: „Elmúlik”. A bölcs ember ugyanígy tudja: minden elmúlik egyszer. Éppen ezért mindent az Úr kezéből fogad csak el. A jót is, a rosszat is. Legyünk hálásak ezért mindenért, ami velünk történik. Elmúlik a jó is, a rossz is. Csak az Úr örök.
"Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (Ján.8.10-11.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm a kegyelmet, melyet minden napon gyakorolsz felém. Kérlek, Egyetlen Uram, mindig csak Benned bízzak, és örvendezek Általad.
Ámen
