Diacon
Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. (Jak 5,8; 10-11)
Az élethez nagyon sok türelem és tűrni tudás kell. Meg kell tanulnia a keresztyénnek türelmesen várni. Mint ahogy a szántóvető türelmesen vár, amikor elvetette a magot a földbe. A lelki dolgokban is csak türelemmel lehet előre haladni. A siettetés, a türelmetlenség, az idegesség csak ártalmára van a léleknek. Boldog az az ember, aki tud türelmes lenni, aki tud tűrni. Ki van az emberek között, aki a tűrésre és a türelemre olyan csodálatosan adott volna példát, mint az Úr Jézus Krisztus? A türelem nem más, mint elfogadni azt, amin nem lehet változtatni, és azzal bátran, jóindulattal és hittel szembenézni. Azt jelenti, hogy mindazon dolgoknak hajlandók vagyunk alávetni magunkat, melyet az Úr jónak lát kiszabni ránk. A türelem nem más, mint állhatatosnak és rendíthetetlennek lenni az Úr parancsolatainak megtartásában minden nap, még akkor is, amikor ezt nehéz megtenni.
"Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított. És úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon. Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek." (Heidelbergi Káté 1. kérdés)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm türelemre nevelő élethelyzeteimet. Kérlek Egyetlen Uram, mindenkor hálás legyek érte, hogy munkálkodsz bennem.
Ámen
