Diacon
Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 150,1-2.6)
Itt a zsoltáros azt mondja el, hogy mi az ember és az egész teremtett világ feladata, értelme, célja: Istent dicsérni. A hálaadásban megköszönjük Istennek személyesen a Tőle kapott testi-lelki ajándékokat. A mindennapi kenyeret, a családot, az egészséget, a munkát, az örömöt. A dicséret közösségi: túlemelkedés önmagunkon. Ezért a sok egyéni hálaadás közös dicséretté teljesedik. Ehhez ott kell lennünk a közösségben. Magányos keresztyénként nem tudjuk dicsérni Istent méltóan, mert csak egy vékony szeletét látjuk az Ő „hatalmas tetteinek”. A közösségben válik számunkra igazán hatalmassá Isten szeretete. Isten dicsőítése nem csupán egy hétvégi program, vasárnapi kirándulás a templomba. Ez életforma, életre szóló feladat. Az, hogy az egész életünk legyen Istentisztelet. Életünk minden öröme és bánata között legyünk bizonyosak abban, hogy Ő velünk van, nem hagy el, Ő az mi Pásztorunk, Aki óv, véd és vezet.
Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Veled lehetek közösségben. Kérlek, Egyetlen Uram, hogy a testvéri közösségben is csak Téged keresselek, szolgáljalak.
Ámen
