Diacon
Rólam elfeledkezett népem számtalanszor. (Jer 2, 32)
A múltunk életünk szerves része, akár tetszik, akár nem. Ha büszkék vagyunk rá, ha nem, ha felvállaljuk, ha nem, fontos azzal összhangot találnunk. Akkor is, ha sokszor legszívesebben elfelejtenénk dolgokat, még fontos és lényeges dolgokat is. A különbségtétel nagyon egyszerű: ha a saját elrontott dolgainkról, bűneinkről van szó emlékeink rostáján ezek könnyen kihullanak. Ha viszont valaki más ellenünk, sérelmünkre elkövetett bűneiről van szó, arra, míg élünk, emlékezünk. A felejtés és emlékezés terén is igaz, hogy akaratunkon is múlik. Mi az, amire akarunk emlékezni, és mi az, amit a hátunk mögé kell vetnünk, hogy ne lszakítsunk fel régi sebeket. Vajon a mi lelkiismeretünknek nincsenek másokkal szemben feldolgozatlan terhei? Istennek neve, hűsége nem halványodhat el múltunk porosodó kirakatában.
Az embernek le kell vezetnie minden emberi konfliktust, oly módon, amiben nincs benne a bosszú, az erőszak, a megtorlás. Az ilyen módszerek alapja a szeretet. (Martin Luther King)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm mindennapi gondoskodásod. Kérlek, Egyetlen Uram, áldj meg bölcsességgel az emlékezésnek és felejtésnek terén is. Mind a magam bűneit, mind a másoktól kapott sérelmeimet oda tudjam vinni a Golgota keresztjéhez. Kérlek, emlékeimet járja át a Te gondviselésednek biztos tudata.
Ámen
