Diacon
Bizony megemésztetünk a te haragod által. (Zsolt 90,7a)
Megtörténik olykor, hogy valakit végképp megbüntet Isten. Sodoma elsüllyedt végképpen, az özönvíz idején valóban elveszett a világ. Anániás és Safira végképp büntetést nyert. Istennek sok büntetése megtérésre való felhívás és figyelmeztetés mindaddig, amíg a kegyelmi idő tart. Azért nem szabad megvetnünk az Ő dorgálását. De nem szabad egykedvűen sem vennünk, mert lejár a kegyelmi idő. Kell igyekeznünk, hogy amikor bűneink szerint megbüntet bennünket, akkor Isten szerint tudjunk elgondolkodni. Az ilyen „szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez.” (2Kor 7,10) Ha magunkra tekintünk, azt kell látnunk, hogy olyan nyomorultak vagyunk, hogy Isten méltán haragudhatna ránk állandóan. Ő mégsem ezt teszi, mert „nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.” (Zsolt 103,9) Van egy hely, ahol Isten megbékélt velünk, ez a hely Golgota. Mert nem az a bűn, ha megbotlottunk és a sárba estünk, hanem ha hempergünk abban továbbra is, és jól is érezzük benne magunkat.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. (Zsolt.103.12.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm a keresztet és annak minden áldását, melyben részesülök. Kérlek, Egyetlen Uram, mindig erre tekintsek szorongattatásaimban.
Ámen
