Diacon
Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről és a szentek iránt tanúsított szeretetedről. (Filem 4-5)
Filemon levele egy családfőnek szól, aki még korábban Pál apostol igehirdetésére tért meg. Eszébe jut milyen jó irányt vett ennek az embernek az élete, mióta megtért. Vajon ránk mennyire jellemző az, hogy ismerőseink láthatják életünkben Isten munkáját, amit evangéliuma végzett el bennünk? Van-e látható hatása az életünkben annak, hogy keresztyének vagyunk? Milyen a viszonyunk házastársunkkal, gyermekeinkkel, unokáinkkal? Imádkozunk-e Pálhoz hasonlóan azért, hogy a testvéreinkkel közös hitben felismerhessük egymásban a testvért? Hogy valóban hit által, békesség legyen közösségeinkben, családunkban, a gyülekezetben. Amikor nehéz időszakon megyünk keresztül, fontos, hogy a figyelmünk ne arra irányítsuk, ami elveszett, hanem arra, ami megmaradt. Nem számít, hogy mennyire rosszul alakulnak a dolgok az életben, mindig van ezernyi más dolog, amiért hálásak lehetünk. Mert az Isten ígéretet tett, hogy végig kitart mellettünk, megsegít, megerősít, gondoskodik rólunk. Még ha a dolgok nem is úgy alakulnak, ahogyan elterveztük, Neki van hatalma arra, hogy ezeket is a javunkra fordítsa.
Aki a Krisztusban van, az mássá lesz.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a szeretteimet.
Ámen