Diacon
Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Mt 4,3)
Jézus tápláléknak hívja Isten Igéjét. Sokszor használjuk mi is ezt a kifejezést az Igére, „lelki eledelnek” nevezve azt. De valóban táplálék-e az Ige nekünk? Az a lelki eledel, amit magunkhoz veszünk, eljut mindenhová az életünkben? De mi van azokkal az Igékkel, amik nehezek, amik megintenek, vagy amiket nem annyira értünk, vagy nem szívesen olvasunk? Ha igazán úgy tekintünk az Igére, mint lelki táplálékra, akkor az erősítésünkre van. Az éhező ember gyenge lesz, és támadható. Jézus fizikailag gyenge volt, hiszen negyven napja böjtölt, de lelkileg nagyon is jól táplált volt. Ezért tudta leküzdeni a kísértést. Vajon milyen állapotban van a mi lelkünk? Mindennap tápláljuk a lelkünk, vagy megelégszünk a vasárnapi táplálék felvétellel? Kedves lelkipásztorok! Ha a vasárnap délelőtti istentiszteleten túl sok az üres padsor, ne csak az embereket hibáztassátok! Inkább kérdezzétek meg magatoktól: „Milyen a táplálék? Milyen az istentisztelet?” Amíg létezik olyan lelki éhség, amit senki más nem tud kielégíteni, addig lesz jövőtök és lesz feladatotok. Lehet, hogy a bibliaismeretetek százszor nagyobb, mint másé, de ha nem vagytok százszor szeretetteljesebbek, irgalmasabbak, megbocsátóbbak akkor ugyan mit értek vele? A dogmákkal teli fej szeretetlen szívvel párosulva csak elfordítja az embereket Krisztustól.
Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Ef.4,32)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, akiket mellém adtál.
Ámen
