Diacon
Nagy öröm volt abban a városban. (ApCsel 8,8)
Meglepő következményéről számol be mai Igénk a hajdani keresztyénüldözéseknek. Nagy öröm volt abban a városban, ahol megjelentek. Az üldözött, a megrendült egzisztenciájú, a félelmetes élethelyzetű tanítványok örömöt vittek és terjesztettek környezetükben. Ez az, amit nem lehet tanítani, ami nem megy bemondásra, ezt nem lehet előírni senkinek. Ez csakis felülről indul, az Úrtól, majd belülre kerül, a szívbe. Ott munkálkodni kezd, aztán kívül is megérzik, megtapasztalják. Pontosan az a helyzet, amit Pál apostol így írt le: „Nagy volt az örömöm az Úrban.” (Fil 4:10) Lehetnek a helyzeteink, a körülményeink fájdalmasak, elkeserítőek, de közben belül mégis jelen lehet egy olyan öröm, mely ezeken is átragyog. Az Úrtól van, az Úrtól indul el, az Úrban gyökerezik. Tőle pedig sem halál, sem élet, sem magasság, sem mélység nem tud elszakítani. (Rm 8:38-39) Vajon a mi városunkban ismerik a keresztyének örömét? Hány emberre tud hatással lenni a tanítványok Jézussal való kapcsolatából fakadó öröme? Krisztus tanítványainak az élete sem nélkülözi a nehézségeket. Az igaz hívő tántoríthatatlanul bízik azonban abban az Úrban, aki megalkotott, megváltott. Abban az Egyetlen Úrban, Aki hordoz és megtart bennünket a nyomorúságok között is. Csak azok tudnak kitartani az élet legnehezebb időszakaiban, akik annak látják az Istent, Aki Ő valójában.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. (Jn 1,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Belőled mindig erőt meríthetek.
Ámen