Diacon
Sok béna és sánta is meggyógyult, és nagy öröm volt abban a városban. (ApCsel 8,7)
Mai Igénk arról számol be, hogy Jézus tanítványai gyógyulást és örömöt vittek abba a városba, ahol megjelentek. Vajon a mi megjelenésünk, életvitelünk, szavaink, tetteink mit eredményeznek a környezetünkben? Az, ahogyan viselkedünk, szólunk vagy cselekszünk különböző élethelyzetekben, embertársainkkal való érintkezéseinkben, nagyon is meghatározó. Olykor lebecsüljük azt a hatást, amit egymásra gyakorolhatunk. Pedig hatunk egymásra. Közelebb kerülhetnek mások az Úrhoz miattunk, vagy éppen távolabb is Tőle. Létezik egy erős meggyőződés mai kultúránkban, amely mindannyiunkra hatást gyakorol. Hedonizmus: ami jólesik, azt csináld, csak az élvezet az egyetlen dolog, ami jó egy embernek. Ha megengedjük magunknak, hogy a hangulatunk, vágyaink irányítsanak, az életünket az érzéseink szerint éljük. Isten másmilyen életet szán nekünk. Azt akarja, hogy hitből éljünk, ne érzésekből.
És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust: (ApCsel 13,32)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram azt a hatást, amit Te gyakorolsz rám.
Ámen
