Diacon
2019.12.14 07:16
„Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.” (ApCsel 8:4)
Ne felejtsük el: nem az apostolok mentek az Igét hirdetni. Ők maradtak Jeruzsálemben. De a többiek, akikre hitük miatt az üldöztetés várt, vállalva hitüket, Megváltójukat, megosztották másokkal a bennük lévő, Krisztus Jézusban nyert örömöt. Sok ma élő tanítvány azt gondolja, hogy ez csak a lelkészek feladata. Ők azért vannak, mondják el másoknak, hirdessék a templomban, meg a falakon kívül is. Nem mindenkinek feladata a szószékre állni, de minden tanítvány feladata beszélni Megváltójáról, vagyis bizonyságot tenni a hitéről. Igénk azon mozzanata, hogy a szétszóródottak hirdették az Igét, azt jelenti, hogy nem csendben voltak, nem meghúzták magukat az ijedtségtől. Ott, ahová nem önszántukból kerültek, lélekmentést végeztek. Ahogyan egy váratlan helyzetre reagálunk, az is a hitünkről árulkodik. Lehet bosszankodni, csapkodni, de lehet az Úr kezéből elfogadva, csak Benne bízva is. A mindennapok ténykedésében, munkájában is Krisztust képviselve.
"Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!” (Ref. ének 397.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványodnak hívtál el.
Ámen
