Diacon
Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. (ApCsel 8,1)
Az üldözések következményekkel jártak. Ez létszámbeli csökkenéshez, hitbeli meggyengüléshez, de akár a keresztyénség megszűnéséhez is vezethetett volna, ha a hitet elnyomja a félelem, ha Krisztus Jézus helyett önmagukra és a körülményeikre, a fenyegetettségre néznek. De nem így tettek. A tanítványokat már nem a félelem, hanem az erő, a szeretet, a Szentlélek vezette. Megváltójukra, az Úr Jézus Krisztusra néztek, Aki rájuk bízta a nagy feladatot, hogy menjenek el szerte a világba és tegyenek tanítvánnyá minden népet. Tudták, hogy a feladatuk a Jézusról való tanúskodás Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, sőt az akkor ismert föld végső határában is. (ApCsel 1:8) Meg is tették, a szétszóródás ellenére is. Vajon mi, a mában mennyire tanúskodunk Jézusba vetett hitünkről? Mert bármi fog történni velünk, körülöttünk, ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: hogy higgyünk az Egy Igaz Istenben!
…míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra… (Ef. 4,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy minden napon erőt adsz nekem.
Ámen
