Diacon
Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. (ApCsel 8,1)
„Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2:47) Azonban, ahol valami növekszik, amely közösséghez egyre többen csatlakoznak, ott előbb-utóbb felüti fejét az ellenségeskedés is. Pontosan ez történt a keresztyén közösséggel is. Voltak, akik nem nézték jó szemmel, amit csináltak, akit és ahogyan képviseltek. Jézus tanítványának lenni általában nem könnyű dolog. Szeretnénk, hogy az legyen. Örülnénk annak, ha emiatt megveregetnék a vállunkat, megdicsérnének az emberek, vagy ha ezért bizonyos kiváltságok járnának nekünk. De nem így van, Krisztus Jézus nem ezt ígérte. Viszont előre látta és szólt arról övéinek, hogy mi vár rájuk. A boldogmondások egyike, a legutolsó egészen megdöbbentő. Így hangzik: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” (Mt 5:11-12) Ahhoz, hogy valaki úgy fogja fel Jézus szavait, amit az jelent, ahhoz élő, szilárd hitre van szükség. Jézus tanítványaként mégis része lehet az üldöztetésekben, a hátratételekben, a gúnyolódásokban is. Isten azt akarja, hogy növekedjünk. A mi érdekünk, hogy ekként cselekedjünk. Az egész életen át tartó tanulással jobb vezetővé, jobb szülővé, jobb házastárssá, jobb baráttá válhatunk. Sokkal eredményesebbek leszünk a munkában is.
A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Róm 5,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a tálentumaimat, melyeket nekem adtál.
Ámen
