Diacon
„Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, prófétáidat megölték karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.” (1Kir 19:14)
Illés nehéz feladatot kapott az Úrtól (1Kir 19:13-18), és e közben egyedül érezte magát. Így panaszkodott: "Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, prófétáidat megölték karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék" (1Kir 19:14). Isten pedig ezt válaszolja neki: "Elizeust... kend fel prófétává a te helyedbe" (1Kir 19:16). Elizeus pedig készségesen vállalta új szerepkörét: "...felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett" (1Kir 19:21). Amikor azt érezzük, hogy elsodornak minket az élet nehézségei, merjünk segítséget kérni. Nem kell egyedül cipelnünk a terheinket (Gal 6:2), hiszen ha megosztjuk azokat másokkal, könnyebbé válhatnak. Amikor pedig valaki elmondja nekünk élete aktuális nehézségét, hallgassuk meg. Törekedjünk arra, hogy megértsük őt, együtt érezzünk vele. De ne úgy segítsünk neki, ahogyan mi szeretnénk, hanem úgy, ahogyan arra neki szüksége van. Annál is inkább, mert magunk is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor más segítségére fogunk szorulni. Isten képes sokkal többet is megtenni, mint amit mi valaha mernénk kérni Tőle.