Diacon
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7,13-14)
Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! (Jer 17,5) A hívő ember gyakran érkezik keresztutakhoz. Ilyenkor a hívőnek azon kell gondolkodnia, merre folytassa útját. Ilyen út lehet az önmegváltás útja. „Mindent lehet, csak akarni kell.” Az ilyen ember aztán nekifog az önakarat nevelésének, a jellemképzésnek. A maga erejéből és akaratából elérni azt, amit Isten ingyen és kegyelméből kínált fel a bűnös embernek. Pedig megmondta Pál apostol: „Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.” (Rm 7,19) „Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.” (Rm 7,25) De ilyen az emberekben való bizakodás útja is. Bár a legtöbb tapasztalat azt mutatja, hogy nem lehet emberekben megbízni, mégis megpróbáljuk. Emberi érdek, emberi hatalmasságok, emberi eszmék, míg aztán rájövünk, hogy ez is csak keresztút. Vigyázzunk a keresztutakkal. Ne sokat törődjünk azzal, ki van velünk, vagy ellenünk, hanem arra legyen gondunk, hogy minden dolgunkban velünk legyen az Isten.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt.7,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Tebenned minden körülmény között bízhatom.
Ámen
