Diacon
„Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez.” (Ap Csel 14,3)
Pál apostol a társaival a zsinagógákban hirdették az igét, amelyet örömmel vettek mind a zsidók, mind a görögök. Voltak azonban olyanok is, akik nem hittek, ők ellenségesen viselkedtek. Végül is meghasonlás történt a városban, véleményük nem egyezett, elszakadtak egymástól. Ők ennek ellenére nem adták fel a reményt, fogták magukat és más városban hirdették az evangéliumot. Tisztában voltak azzal, hogy az ő fellépésük, meghasonlást okoz a hallgatóság között, hiszen Jézus személyes tanítása során sem volt ez másképp. Ma is ugyanezt éljük át, amikor a tiszta evangélium hirdettetik. Egyesek örömmel veszik, mások megbotránkoznak. Vannak, akik embereknek akarnak tetszeni és lemondanak az ige kemény éléről, nehogy bárkit is megsértsenek. Jézus nyíltan beszél ezekről a meghasonlásokról (Lukács 12,49-53), amikor kiküldi tanítványait a misszióba. Nekünk sem szabad meghátrálni, amikor Jézus tanítását adjuk tovább.
A Krisztus Jézusban való csodálatos önelvesztés az élet legnagyobb boldogsága.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm az erőt, a hitet, a konokságot. Kérlek Egyetlen Uram, hogy mindig vállalhassam a Hozzád tartozásomat.
Ámen
